Klasszikus versek temetésre és búcsúztatóra

Amikor a saját szavaink nem elegendők, a költészet kölcsönadja a magáéit. Ezeket a verseket és sorokat nemzedékek óta olvassák fel búcsúztatókon.

Nagyon szeretett sorok

• Mary Elizabeth Frye: „Ne jöjj el sírva síromig” — talán a leggyakrabban idézett búcsúvers a magyar gyászjelentésekben is: „Ne jöjj el sírva síromig, / Nem fekszem itt, nem alszom itt.”
• Juhász Gyula: „Consolatio” — „Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, / Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.” A magyar gyászlíra egyik legszebb vigasztaló verse.
• Kosztolányi Dezső: „Halotti beszéd” — „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Arról, hogy minden élet megismételhetetlen.
• Petőfi Sándor: „Szeptember végén” — „Elhull a virág, eliramlik az élet…” Az elmúlás és a hűség örök magyar verse.
• Reményik Sándor: „Viszontlátásra” — a búcsúzás verse, amely a viszontlátás reményével enged el; erdélyi és anyaországi búcsúztatókon egyaránt gyakran hangzik el.

Hogyan válasszunk

• Illjen az elhunythoz. Egy komor vers egy derűs emberhez nem illik; fényes életekhez vannak fényes szövegek.
• Rövidet, lassan felolvasva. Nyolc jól elmondott sor messzebbre jut, mint három oldal.
• Előtte olvassa fel hangosan: néhány vers gyönyörű papíron, de elmondhatatlan elcsukló hanggal. Legyen tartalék vers vagy váltótárs.

A temetésen túl

A kiválasztott vers örökre az emlékoldalán maradhat — sírfeliratként vagy az élettörténetében. És ha az elhunytnak megvolt a maga kedvenc verse, akkor vita nélkül azt kell felolvasni.