← Vissza a bloghoz

A gyász öt szakasza, egyszerűen elmagyarázva

Szinte mindenki hallott már a „gyász öt szakaszáról”, amelyet Elisabeth Kübler-Ross pszichiáter írt le. Hasznosak, mert nevet adnak annak, amit érzünk — ha jól értjük őket: nem lépcső, amelyen fokról fokra haladunk, hanem állapotok, amelyek jönnek és mennek.

Az öt szakasz

  • Tagadás. „Ez nem lehet igaz.” Az elme a maga módján tompítja a csapást; ez védelem, nem őrület.
  • Harag. Az orvosokra, az életre, önmagunkra, akár arra is, aki elment. Kellemetlen, de a folyamat része.
  • Alkudozás. A „mi lett volna, ha…”: ha korábban megyünk orvoshoz, ha ott lettem volna. A lehetetlen újrajátszása kísérlet az irányítás visszaszerzésére.
  • Szomorúság. A mély bánat, amikor felfogjuk a valóságot. Önmagában nem depresszió: egészséges válasz egy hatalmas veszteségre.
  • Elfogadás. Nem azt jelenti, hogy jól vagyunk, és nem is felejtést. Azt jelenti: megtanulunk együtt élni a hiánnyal.

Amiről senki sem beszél

A szakaszok keverednek, ismétlődnek, és nincs menetrendjük. Lehet valaki kedden az elfogadásban és szerdán a haragban — mindkettő normális. Másokhoz mérni a saját gyászunkat csak bűntudatot szül.

Mikor kérjünk segítséget

Ha több hónap elteltével a fájdalom megakadályozza az evést, az alvást vagy a munkát, vagy önbántalmazó gondolatok jelennek meg, ideje szakemberrel beszélni. Segítséget kérni a gyászban éppolyan észszerű, mint begipszeltetni egy törött csontot.

A rituálék segítenek

Kimenni a sírhoz, levelet írni, újraolvasni az emlékoldal részvétnyilvánításait, gyertyát gyújtani a jeles napokon… A kis rituálék helyet és formát adnak a fájdalomnak. És ez lassacskán belül is rendet teremt.

A gyászjelentés elkészítése csak néhány perc, és örökre közzétéve marad. Gyászjelentés készítése

Ez is segíthet